A zenekar második lemeze, a Cyber Whirlwind (2011) Magyarországon megvásárolható a Hammer Music terjesztésében a következõ
helyeken: Hammer Zenebarlang (www.metalshop.hu), Headbanger
(Headbanger),
Media Markt, Saturn, Alexandra, rockboltok, nemzeti könyvesboltok, valamint
Romániában megrendelhetõ az fcband3@gmail.com e-mail címen (24 lej + postaköltség), Csíkszereda környékén pedig a fadingcircles@gmail.com e-mail címen (24 lej), valamint megvásárolható a koncertjeinken.
RÓLUNK ÍRTÁK
FADING CIRCLES: Soulburn
(Fading Circles)
Hosszas várakozás után reszketve felpöröghetett a csíkszeredai Fading Circles trió várva várt hanganyaga. Nagy elvárásokkal és félve indult az albumot nyitó The Holy Trinity. Az első fintort a hangminőség okozta. A másodikat, a mosolygósabbat a nyitó riffek mintha begyorsított stoner akkordok lennének. Na, de aztán szépen áthajlott minden a zenekarra jellemző dallamosan erős stílusba.
A gyenge hangminőség miatt a dalok nem mutatkoznak meg erejük teljében, de hihetelenül jól dörrenek meg még így is a bivaly vaskosan lefogott riffek (pl. My Real Face). Végig a fel nem bukkanó dög hiánya kínozza a hallgatót. Ha szemet hunyunk ezen fogyatékosság felett, akkor bizony érezzünk a kohéziót és a dalszerkezetek koncepcióját. Például a The Holy Trinity szövege és power/prog-os zene közti hídat képező templomi beütés (papi ének és orgona).
Az immár négy éve közönséget látott Kill The Screen a lista második helyén ücsörög. A hangzás valamivel erősebb. Egy sokkal progresszívebb és komplexebb tétel, melyben szépen beleépülnek a súlyosabb elemek a többszólamú szólók és klasszikus riffek sejtjeibe. Sajnos itt is megérződnek Csiszér István (gitár/ének) hangterjedelmének díszes korlátai.
Jó tanácsként a hallgatónak csak azt tudom mondani, hogy adjon időt az albumnak. Elképesztően szerteágazó, sokszínű lemezzel nézünk farkasszemet. Van benne klasszikus zenével közösített prog, heavy metallal erőszakolt power, és akadnak slágeres, lágyabb akkordsorok is, ahol vonós hangszer és pszihedelikus hangulat vigyorog az oldschoolosabb dallamok kéjes vonaglásán (Fading Parallels). Viszont ne egy hullámzó dallamsorként égessük magunkba a Soulburn-t, mert találunk szép példákat is melyek a ritmusban való komplexitást bizonyítsák (My Restless Soul). És lehet, hogy éppen ezeknek a váltásoknak és kiszámíthatatlan fogásoknak köszönhető az album középnél kicsivel tempósabb gördülési üteme. Hajalni nem, de táncolni nagyok lehet. Referencia zenekarokat és gitárvarázslókat is lehetne sorolni, de fölösleges lenne. A zenei tér jól megszerkesztett, harmonikus, nyers, húsz éves, melyen igen igényes szövegek feszülnek meg. A tomboló hullámot a Between Light And Darkness töri meg, ahol már-már funky témák is gitárra kerülnek, majd szépen keverednek el a riffek balladáján. Az I Know That'll Come tételben már teljesen megszünnek az indulatok, pengetős-felbontós balladával zárul a zenei gondolat. Nem lecsengeti a lemezt, hanem egy gödröt ás a hallgatóba, amit jó lenne még több FC-vel megtölteni.
Könnyen meglehet, hogy egy kult lemezről beszélünk, de az is éppen olyan könnyen meglehet, hogy egy olyan hanganyagról, mely sohasem kapja/kapta meg a kellő figyelmet és elismerést.
FADING CIRCLES: Soulburn
8.5
sebesi